Szomszédos vármegyék: északon – Pest–Pilis–Solt–Kiskun vármegye; észak-keleten – Csongrád vármegye; délen – Szerém vármegye; keleten – Torontál vármegye; nyugaton – Baranya vármegye, valamint Verőce vármegye. Bács-Bodrog vármegye (latinul: Bachiensis et Bodrogiensis, németül: Komitat Batsch-Bodrog, szerbül: Ба
Kevés alakja van a magyar történelemnek, akiről annyit beszéltünk volna, és akit mégis ennyire keveset értettünk meg, mint Dózsa Györgyról. Hol véres parasztvezérként, hol a nép igazságtevőjeként, hol forradalmi előképként idéztük meg – mindig aszerint, hogy éppen mire volt szüksége a kornak. Pedig Dózsa alakja nem el
1945 tavaszán Pozsony és környéke formálisan felszabadult a háború alól, de a béke nem a jog visszatérését, hanem új típusú erőszakot hozott. A front elvonulása után nem azonnal épült ki működő, ellenőrzött közigazgatás. A hatalomgyakorlás eszközei részben katonai, részben félkatonai, részben politikailag legitimál
A délvidéki vérengzések kifejezés azokra az 1944 őszétől 1945 tavaszáig tartó eseményekre utal, amelyek során a jugoszláv kommunista partizánalakulatok, az általuk létrehozott katonai és állambiztonsági szervek, valamint egyes helyeken a helyi szerb lakosság és népőrségek tömeges atrocitásokat követtek el a Vajdaság polg
1944 őszén Erdélyben nem a front volt a legveszélyesebb. A fegyverek már elhallgattak sok helyen, de a jog nem tért vissza. A hatalom üres volt, a rend csak szólam, és ebbe az ürességbe önjelölt igazságosztók léptek be – baltával, puskával, névvel a zászlójukon: Maniu. Ez nem a háború mellékterméke volt. Ez politikai erő
Beszterce–Naszód vármegye a Magyar Királyság egyik legkülönlegesebb földrajzi és etnikai szerkezetű vármegyéje volt. Kifejezetten hegyvidéki jellege, a szász városi hagyományok, valamint a román többségű falusi térségek együttese Erdély egyik legösszetettebb társadalmi és közigazgatási egységévé tette. Története j
I. rész – Erdély 1848 előtt – társadalmi szerkezet, nemzeti ébredések és a konfliktus gyökerei Erdély mint történelmi ütközőtér Erdély a 19. század közepén nem egységes politikai vagy nemzeti tér volt, hanem történelmileg kialakult rendi–etnikai mozaik, amelyben a társadalmi és nemzeti törésvonalak részben fedt
Zágráb vármegye (horvátul: Zagrebačka županija, németül: Komitat Agram) a történelmi Magyar Királyság déli részén elhelyezkedő közigazgatási egység volt. Területe a történelmi Horvátország magvidékéhez tartozott, központja Zágráb városa volt. A vármegye területe napjainkban a független Horvát Köztársaság része.
19. század elejétől a 20. század közepéig A budapesti Országház nem pusztán egy középület Budapest szívében. Nem egyszerűen a törvényhozás helyszíne, és még csak nem is kizárólag egy korszak reprezentatív alkotása. Az Országház maga a magyar alkotmányosság térbeli megfogalmazása – kőből, térből, tengelyekből, s
Győr vármegye a történelmi Magyar Királyság Dunántúlának északnyugati részén fekvő, egyik legősibb és legnagyobb jelentőségű közigazgatási egysége volt. Területe ma Magyarország és Szlovákia között oszlik meg, központja pedig mindvégig Győr városa maradt. A vármegye története szorosan összefonódott a nyugati hat
A Donnál kezdődött a vég – hogyan sodródott Magyarország a keleti frontra? A történelem ritkán kérdez. Többnyire sodor, kényszerít és utólag számon kér. A magyar királyi II. honvéd hadsereg doni tragédiája sem egyetlen rossz döntés következménye volt, hanem egy hosszú történelmi folyamat végpontja. Egy olyan folyamat
Nem nagyon volt példa Közép-Európában, amelynek árnyéka nyolc évtizeddel a megszületése után is ilyen hosszan vetülne a jelenre, mint az úgynevezett Beneš-dekrétumoké. Ezek a rendeletek nem pusztán egy történelmi korszak dokumentumai: élő jogi hivatkozási alapok, amelyek – kimondva vagy kimondatlanul – ma is meghatározzá
