A magyar történelmi emlékezetben a székelyek hagyományos földjét a Kárpátok keleti ívében keressük: Csíkban, Sepsiben, Udvarhelyen, Háromszéken, Maros mentén. Ám kevesen tudják, hogy volt egy időszak, amikor a székelyek egy része a Kárpátokon túl, Havasalföld területén élt, és emléküket máig őrzik településnevek, oklevelek, s a titokzatos Székely – Săcuieni vagy Secuieni – megye neve.

A telepesek útja: a 13. század különös mozgásai
A történészek nagy része egyetért abban, hogy a havasalföldi székelyek megjelenése a 13. századhoz kötődik, közvetlenül a teuton lovagok brassói szerepvállalása és a Magyar Királyság keleti határainak átalakulása után.

Három fő elmélet ismert:
A határőr-elmélet: A Magyar Királyság a Kárpátok hágóin túl is fenntartott határvédelmi övezeteket. A székelyeket hagyományosan határőri feladatokkal bízták meg, így lehetséges, hogy egy kisebb közösség a Teleajen–Prahova völgyében kapott területeket.
A kereskedelmi útvonalak védelme: A Brassóból délre vezető útvonal stratégiai jelentőségű volt. A székelyek mint fegyverforgató telepesek ideális védelmi lakosságot jelenthettek az út és az átjárók őrzésére. Ez magyarázza, hogy a Teleajen-völgyben több magyar eredetű helynév maradt fenn.
Menekültek és önkéntes telepesek: A tatárjárás és későbbi háborús időszakok során magyar–székely csoportok vándorolhattak át a havasokon túlra. A román fejedelemségek gyakran fogadtak „vendégjogú” telepeseket, akik saját jogaik szerint élhettek.

Székely (Săcuieni) megye – a név, amely túl sokat mond ahhoz, hogy véletlen legyen. A havasalföldi közigazgatásban a megye neve Secuieni / Săcuieni, ami román nyelvben egyértelműen: „székelyek”. Ez az elnevezés a román középkori forrásokban is előfordul. Települések, dűlők, patakok nevei őrzik a magyar jelenlét emlékét, ahogyan több 16–18. századi oklevél is megemlít magyar nevű lakosokat.

A közösség eltűnése
A havasalföldi székely közösség a 17–18. századra beolvadt a román lakosságba. Nyelvét elvesztette, identitását alig őrizte meg, ám a helynevek és legendák nem tűntek el.

Mit üzen a történet? A havasalföldi székelyek példája azt mutatja, hogy a Kárpát-medence kultúrái nem elszigetelten, hanem egymásba fonódva éltek. A magyar jelenlét nemcsak Erdélyben vagy a Felvidéken volt erős, hanem a Kárpátokon túl is.