Beszterce–Naszód vármegye a Magyar Királyság egyik legkülönlegesebb földrajzi és etnikai szerkezetű vármegyéje volt. Kifejezetten hegyvidéki jellege, a szász városi hagyományok, valamint a román többségű falusi térségek együttese Erdély egyik legösszetettebb társadalmi és közigazgatási egységévé tette. Története jól példázza az erdélyi közigazgatás átalakulását a dualizmus korától a második világháború lezárásáig.

Beszterce–Naszód vármegye (románul: Comitatul Bistrița-Năsăud, németül: Komitat Bistritz–Nösen, latinul: Comitatus Bistriciensis et Nasodiensis) a Magyar Királyság erdélyi részének egyik sajátos fekvésű közigazgatási egysége volt. A vármegye 1876 és 1920, majd 1940 és 1945 között állt fenn. Területe napjainkban Romániához tartozik. Székhelye Beszterce, másik jelentős központja Naszód volt.

Földrajz

Beszterce–Naszód vármegye területét szinte teljes egészében a Keleti-Kárpátok hegységrendszere foglalta el, így a Magyar Királyság egyik legkifejezettebben hegyvidéki vármegyéjének számított. A tagolt domborzat, a zárt völgyek és a magashegységi környezet alapvetően meghatározták a településhálózat szerkezetét, a közlekedési viszonyokat és a gazdasági lehetőségeket is.

A vármegye legfontosabb vízfolyása a Beszterce folyó volt, amely természetes vízrajzi tengelyként kötötte össze a hegyvidéki területeket az alacsonyabban fekvő régiókkal, és jelentős szerepet játszott a faúsztatásban és a helyi gazdálkodásban.

Határai: északon: Máramaros vármegye; keleten: Bukovina osztrák tartomány, majd Románia; délen: Csík, Maros–Torda és Kolozs vármegyék; nyugaton: Szolnok–Doboka vármegye

Története

Beszterce–Naszód vármegye 1876-ban jött létre az Erdély egészére kiterjedő közigazgatási reform során. Területét Beszterce vidéke, Naszód vidéke, valamint Doboka és Belső-Szolnok vármegyék egyes részeinek összevonásával alakították ki.

A vármegye létrehozása egyúttal a korábbi szász autonóm területek és a határőrvidéki közigazgatás felszámolását is jelentette. Ezek a területek beolvadtak a modern vármegyei rendszerbe, bár Beszterce városa továbbra is megőrizte szász polgári jellegét, amit az evangélikus egyház meghatározó szerepe, a városi önkormányzat hagyományai és az intézményrendszer fejlettsége is tükrözött.

1920-ban, a trianoni békediktátum következtében, Beszterce–Naszód vármegye Romániához került.
A második bécsi döntés értelmében 1940-ben visszacsatolták Magyarországhoz; ekkor a vármegye területe Budatelkével és környékével is bővült, amely korábban Kolozs vármegye Nagysármási járásához tartozott.

1944 végén a térség szovjet–román katonai megszállás alá került, majd a második világháborút követően a vármegye területét végleg Romániához csatolták.
Napjainkban az egykori vármegye területének döntő része a romániai Beszterce–Naszód megyét alkotja, míg Kosna és Radnalajosfalva Szűcsvár azaz Szucsáva (Suceava) megyéhez tartozik.

Lakosság

Beszterce–Naszód vármegye lakossága etnikailag rendkívül sokszínű volt, amelyet elsősorban a román, szász (német) és magyar népesség együttélése határozott meg. A hegyvidéki falvak túlnyomórészt román lakosságúak voltak, míg a városi és mezővárosi központokban – különösen Besztercén – a szász polgárság játszott meghatározó szerepet.

1880-ban a vármegye lakossága 95 017 fő volt: román: 62 048 fő (65,30%); német (szász): 23 113 fő (24,33%); magyar: 3 540 fő (3,73%)
1910-re a lakosság száma 127 843 főre emelkedett: román: 87 564 fő (68,49%); német (szász): 25 609 fő (20,03%); magyar: 10 737 fő (8,42%)

A statisztikai adatok jól mutatják a román többség fokozatos erősödését, miközben a szász közösség továbbra is jelentős gazdasági és kulturális szerepet töltött be, különösen a városokban és a kézműiparban.

Közigazgatás

A 20. század elején Beszterce–Naszód vármegye négy járásra tagolódott: Besenyői járás, székhelye Beszterce (rendezett tanácsú város); Jádi járás, székhelye Jád Naszódi járás, székhelye Naszód; Óradnai járás, székhelye Óradna.

A járási rendszer kialakítása a hegyvidéki adottságokhoz igazodott: a járások viszonylag nagy területet fogtak át, ritkább településhálózattal és nehézkesebb közlekedési kapcsolatokkal.