A magyar történelem ritka pillanatai közé tartozik az a januári nap, amikor a természet maga is mintha beleszólt volna az államügyekbe. 1458 telén rendkívüli hideg uralkodott: a Duna befagyott. Nem metaforikusan, hanem valóságosan. A folyam, amely békeidőben elválasztott, összekötött; amely határ volt, most út lett. E külön
1620.január 8-án a magyar rendek Bethlen Gábort Magyarország fejedelmévé választották. Ez az aktus nem pusztán egy politikai döntés volt, hanem egy korszak betetőzése: annak az államférfiúnak az elismerése, aki Erdélyt – a kortársak szavaival élve – valódi „tündérkertté” formálta. Bethlen uralma alatt a fejedelemsé
A magyar történelemben ritkán hal meg király csendben. A hatalom nálunk sosem pusztán intézmény volt, hanem személyes ügy: testhez, vérhez, eskühöz és áruláshoz kötött végzet. II. (Kis) Károly sorsa – akit alig több mint egy hónapig nevezhetett Magyarország királyának a történelem – ennek az örök magyar drámának a
