130 évvel ezelőtt, 1895. december 3-án tartották meg a régi fahíd helyére tervezett, ekkor még névtelen új vashíd teherpróbáját. A korabeli sajtó így tudósított az eseményről:

„Teherpróba a kis-dunai vashídon.
A kereskedelmi m. kir. miniszter december 3-ára tűzte ki a vashíd teherpróbáját, amelyet 170 tonna kővel fognak eszközölni Czekelius Aurél miniszteri tanácsos elnöklete alatt.”
(Esztergom és Vidéke, 1895)

Egy másik cikk pedig arra utalt, hogy ha a Lőrinc utca folytatásában is hidat építenének, a városközpontból közvetlenül el lehetne jutni a Mária Valéria hídhoz. A századforduló Esztergoma valóban a városfejlődés időszakát élte: nemcsak a Nagy-Duna partján, a Mária Valéria híd építése körül pezsgő Tiszti-pavilon területén, hanem a Kis-Duna mentén is változott a városkép.

Az új vashíd építése gyorsan haladt. A szerkezet a nagy testvér, a Mária Valéria híd kicsinyített másaként született meg még 1895-ben. A környék is átalakult: a Lőrinc utca páros oldalán álló régi, földszintes házakat lebontották, az utcát kiszélesítették, hogy méltó felvezetője legyen a modern, alsó pályás acélszerkezetnek. A mai Táncsics Mihály utca is ekkor kapott rendezett, kövezett újat és új homlokzatokat – Esztergom fejlődésének látványos jeleként.

A híd ünnepélyes átadására 1896. február 15-én került sor, Czekéliusz Antal miniszteri tanácsos jelenlétében. A hídszerkezet készen állt, ám névtelenül és lényegében kihasználatlanul várta sorsát: a Lőrinc utcai építkezések még akadályozták a mindennapi forgalmat.

Az igazi élet csak 1898 tavaszán költözött a környékre, amikor felépült a Takarékpénztár új házsora tíz lakással és húsz üzlettel. Az utca megtelt mozgalmassággal, és a hídon is megindult a forgalom. A fogatok, kocsik, gyalogosok és kereskedők nyüzsgése új lüktetést vitt a városba, és Esztergom egyik legfontosabb útvonalává vált: innen vezetett a legrövidebb, jó minőségű út a Mária Valéria hídon át Párkány felé.

A híd történetét azonban a 20. század vihara sem kímélte.
1927-ben – ugyanabban az évben, amikor a korábban felrobbantott Mária Valéria hidat újra megnyitották – új nevet kapott: Horthy híd lett belőle. A második világháború elérte Esztergomot is: 1944 karácsonyán a visszavonuló német csapatok – a Mária Valéria és a Kolos híd mellett – ezt a hidat is felrobbantották. A szerkezet darabokra hullott, és a város ismét elveszítette egyik fontos átkelési pontját a sziget felé.

A háború után ideiglenes, mindössze tíz tonna teherbírású híd pótolta a megsemmisült átkelőt. Bár szerény volt, mégis életben tartotta a kapcsolatot a város és a sziget között, amíg el nem érkezett az újjáépítés ideje.

1964. augusztus 18-án végre átadhatták az új, elegáns vasbeton ívhidat, amelyet a város legendás szülöttéről, Bottyán Jánosról neveztek el. A képen látható eredeti híd helyén álló utód – a közelmúltban részben megújítva, piros muskátlival díszítve – ma is a Duna felett ível.

Ez az átkelő három név és három korszak emlékét őrzi:
Lőrinc híd – Horthy híd – Bottyán híd.