1945 tavaszán Pozsony és környéke formálisan felszabadult a háború alól, de a béke nem a jog visszatérését, hanem új típusú erőszakot hozott. A front elvonulása után nem azonnal épült ki működő, ellenőrzött közigazgatás. A hatalomgyakorlás eszközei részben katonai, részben félkatonai, részben politikailag legitimált, de jogilag rendezetlen formában jelentek meg.

Ebben a közegben vált Pozsonyligetfalu – a mai Petržalka – internálás, megtorlás és fizikai megsemmisítés helyszínévé.

Internálás mint kollektív büntetés

1945 májusától Ligetfalun internáló- és fogolytábor működött. Ide hurcoltak be magyar és német civileket, gyakran válogatás nélkül: családokat, nőket és gyermekeket, fiatalkorú leventéket, valamintolyan személyeket is, akik sem katonai, sem politikai szerepet nem játszottak.

Az internálás nem egyéni felelősségre vonás, hanem kollektív megtorlás volt. Nem előzte meg bírósági eljárás, nem követte ítélet, és nem kapcsolódott konkrét cselekményhez. A döntő szempont az etnikai hovatartozás és a háború utáni politikai logika volt.

Tömeges kivégzések békeidőben

1945 nyarán – már a fegyveres harcok lezárulta után – Ligetfalu környékén tömeges kivégzések történtek. Menekülő vagy hazafelé tartó magyar és német civileket fegyveres alakulatok állítottak meg, majd eljárás nélkül lelőttek. A kivégzések során: nem tettek különbséget civil és katonai személy között, nőket és gyermekeket is megöltek, az áldozatokat gyakran jelöletlen tömegsírokba temették.

A források az áldozatok számát eltérően adják meg, de több száz főről beszélnek. A pontos szám máig vitatott – a tény azonban nem: a gyilkosságok rendszerszerűek voltak, nem elszigetelt túlkapások.

A hallgatás mint működési elv

A ligetfalui eseményeket nem követte átfogó vizsgálat. Nem történt elszámoltatás, nem született jogi lezárás. A tömegsírok hosszú ideig jelöletlenek maradtak, az áldozatok nevei eltűntek a nyilvánosságból.

Ez a hallgatás nem véletlen volt. A háború utáni politikai rend számára kényelmetlen volt szembenézni azzal, hogy a „felszabadulás” után a jog nevében, állami keretek között történt etnikai alapú erőszak.

Fogalmi kérdés: mi történt Ligetfalun?

A történészi viták egyik központi kérdése a megnevezés. A „népirtás” kifejezést nem minden kutató használja jogi értelemben. Ugyanakkor az események jellemzői egyértelműek: békeidőben történt, civil lakosság ellen irányult, etnikai alapon válogatott áldozatokkal, jogi eljárás és felelősségre vonás nélkül.

Ezért a pozsonyligetfalui események nem egyszerűen háborús zavarok, hanem állami erőszak jogi látszattal, amelynek célja nem a rend helyreállítása, hanem a közösségek megtörése volt.

Történeti hely

Pozsonyligetfalu illeszkedik abba a közép-európai mintába, amelyben a háborút követő átmeneti időszakban az erőszak nem megszűnt, hanem átalakult. A fegyverek mögé jogi nyelvezet, politikai indoklás és kollektív bűnösség-elmélet került.

A tragédia nemcsak az áldozatok halála, hanem az is, hogy mindez hosszú időre kikerült a hivatalos emlékezetből.
Amíg ez a történet nincs nevén nevezve, addig a jog nyelve csak fedőréteg marad azon, ami valójában történt.