Modrus–Fiume vármegye a történelmi Magyar Királyság egyik legösszetettebb és legnehezebben értelmezhető közigazgatási egysége volt. Nem pusztán földrajzi értelemben, hanem politikai, társadalmi és identitásbeli szempontból is. Olyan térség, amely egyszerre volt belső határvidék és külső kijárat, zárt hegyvidék és nyitott tengeri kapu, horvát–szerb etnikai tömb és magyar állami keret.
A vármegye – horvátul Modruš–Rijeka, németül Komitat Modrusch–Fiume, olaszul Modrussa–Fiume – már nevében is hordozta ezt a többszólamúságot. A nevek nem fordítások, hanem nézőpontok voltak.

Földrajz: a zártság tere és a nyitottság ígérete

Modrus–Fiume vármegye területe nagyrészt hegységi vidék volt. A Dinári-hegység zord, erdős, karsztos vonulatai uralták a belső területeket, amelyek nehezen voltak művelhetők, közlekedésük sokáig korlátozott maradt. Északról Krajna tartomány és Zágráb vármegye, keletről Zágráb vármegye és Bosznia, délről Lika–Korbava vármegye, nyugatról pedig az Adriai-tenger, Fiume városa és Isztria határolta.
Ez a földrajzi helyzet nemcsak elválasztott, hanem összekötött. A hegyek mögötti világ lassú volt, önfenntartó és hagyományos. A tengerpart – különösen Fiume térsége – ezzel szemben gyors, nyitott, kereskedelmi és ipari jellegű. A vármegye egész története ebből a feszültségből született.

Történelem: határvédelem, perszonálunió, modern állam

A térség már a 12. században a Magyar Királyság részévé vált a magyar–horvát perszonálunió létrejöttével. Ez nem hódítás volt, hanem dinasztikus és jogi egyezség, amelynek keretében Horvátország – saját jogrendjét és intézményeit megtartva – a magyar korona alá került.
Modrus területe a középkorban határvédelmi szerepet töltött be. A török előretörés idején ez a vidék frontzónává vált: várak, erődítések, katonai települések hálózták be. A lakosság egy része elmenekült, más része a katonai határőrvidék rendszerébe tagozódott be.
A modern értelemben vett Modrus–Fiume vármegye azonban csak a 18. század végén, majd véglegesen a 19. században alakult ki. Fiume 1779-ben különleges státuszt kapott: corpus separatumként közvetlenül a magyar koronához tartozott. Ez a jogi kivétel tette lehetővé, hogy Magyarország tengeri kijárattal rendelkezzen – ugyanakkor állandó politikai viták forrásává is vált.
1918 után a vármegye a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, majd a második világháború idején a Független Horvát Állam, ezt követően Jugoszlávia része lett. 1991 óta területe a független Horvátországhoz tartozik. Az államok változtak, a földrajz maradt.

Modrus–Fiume vármegye nem periféria volt, hanem kapu. Egy olyan kapu, amelyen keresztül a Magyar Királyság kiléphetett volna a kontinens belsejéből a világkereskedelem színpadára. Ugyanakkor olyan térség is volt, ahol a különböző identitások, lojalitások és érdekek sosem simultak teljesen egymáshoz.
Amikor ez a kapu bezárult, nemcsak egy vármegye szűnt meg, hanem egy történelmi irány is. Modrus–Fiume emlékezete ezért nem múltidézés, hanem tanulság: a földrajz adottság, a politika választás – és a kettő ritkán békül ki magától.

Lakosság: együttélés törékeny egyensúlya

1910-ben Modrus–Fiume vármegye lakossága 231 654 fő volt. Az etnikai megoszlás világosan tükrözte a térség történeti és társadalmi jellegét:
152 210 horvát (65,7%)
74 894 szerb (32,33%)
2 250 bosnyák (0,97%)
2 000 magyar (0,86%)

Ez nem olvasztótégely volt, hanem egymás mellett élő közösségek tere. A horvát lakosság döntően a hegyvidéki és vidéki területeken élt, a szerb népesség jelentős része a korábbi határőrvidéki betelepítések öröksége volt. A magyar jelenlét elsősorban az államigazgatásban, vasútban, kikötői és pénzügyi szférában mutatkozott meg.
A konfliktusok nem elsősorban etnikaiak voltak, hanem politikai és gazdasági természetűek: ki irányítja a kikötőt, kié a döntés joga, ki szabja meg a jövőt.

Közigazgatás: mesterséges rend egy természetes törésvonalon

Modrus–Fiume vármegye nyolc járásra tagolódott:
Csabari járás (Čabar)
Cirkvenicai járás (Crikvenica)
Delnicei járás
Ogulini járás
Szusáki járás (Sušak), székhelye Bakar
Szluini járás (Slunj)
Vojnicsi járás (Vojnić)
Vrbovszkói járás (Vrbovsko)

Ez a közigazgatási rend papíron működött, de a valóságban nehezen hidalta át a hegyvidék és a tengerpart közti különbségeket. Fiume különállása – jogi, gazdasági és kulturális értelemben – állandó kihívást jelentett a vármegyei struktúrának.
Modrus–Fiume inkább állami keret volt, mint valódi közösség.