1921 decemberében Európa figyelme egy magyar városra irányult. Sopron és környéke sorsáról ekkor döntött az a különleges népszavazás, amely a trianoni béke után egyedüliként módosította Magyarország határait – mégpedig a helyi lakosság akaratából. A voksolás története azonban nem csupán a „Hűség Városa” megszületéséről szól, hanem politikai játszmák, fegyveres konfliktusok, diplomáciai küzdelmek és egy majdnem sikeres királypuccs fordulatos történetéről is.

A kiindulópont: Trianon és a nyugat-magyarországi felkelés
A trianoni békeszerződés Sopront és 8 környező községet Ausztriához csatolta volna, annak ellenére, hogy a térség gazdasági, történeti és kulturális kötődései szorosan Magyarországhoz fűződtek. A döntés általános felháborodást váltott ki: a nyugat-magyarországi felkelés 1921 nyarán és őszén egyre szervezettebbé vált, majd október 4-én Prónay Pál vezetésével megszületett az önálló Lajtabánság is.

Ausztria nem volt képes katonailag fellépni a felkelők ellen, az antant pedig nem akart fegyveres beavatkozást – így született meg a velencei jegyzőkönyv 1921. október 13-án. Ennek értelmében Magyarország vállalta, hogy kiüríti a területet, cserébe pedig népszavazás dönt Sopron hovatartozásáról.

A királypuccs közjátéka – IV. Károly megjelenik Sopron határában
A megállapodást váratlan esemény árnyékolta be. 1921. október 20-án kisrepülőgép szállt le Dénesfán, fedélzetén IV. Károly és felesége, Zita. A volt uralkodó második visszatérési kísérlete azonnal felforgatta a térséget.

Ostenburg-Moravek Gyula és több nyugat-magyarországi vezető tiszt a király mellé állt, csapataik pedig elhagyták állásaikat, ezzel akár utat nyitva egy osztrák bevonulásnak. A soproni népszavazás lehetősége ekkor hajszálon függött. A csehszlovák és délszláv kormányok még azt is követelték, hogy az antant vonja meg Magyarországtól a referendum jogát, mivel szerintük Károly a budapesti kormány támogatását élvezte.

A fordulatot végül az hozta meg, hogy Horthy csapatai Budaörsnél megállították az előrenyomuló királypártiakat. IV. Károly elhagyta az országot, és a kormány folytathatta a népszavazás előkészítését.

Ausztria időhúzása és a propaganda-háború
Bár Magyarország a velencei egyezmény szerint eltávolította a felkelőket a területről, Ausztria mindent megtett a referendum elodázására. Míg korábban két nap alatt kívánta átvenni a térséget, most 23 napig húzta az átvételt (november 10. – december 3.). A Szövetségközi Tábornoki Bizottság is bírálta a késlekedést.

Eközben mindkét fél intenzív propagandát folytatott
Osztrák oldalon szervezett agitáció zajlott. Steinacker osztrák propagandistát külföldi diákok toborzása és erőszak szervezése miatt kiutasították. Az Ödenburger Heimatdienst házról házra járva próbálta befolyásolni főként a német ajkú lakosságot. A röpcédulák aránya 100 osztrákra 1 magyar volt.
Magyar oldalon a selmeci diákság járőrözött, a vasútállomásokon elkobozták az osztrák propagandaanyagot, de külső zsoldos agitációra nem volt példa.
A feszültség odáig nőtt, hogy több ízben tartani lehetett osztrák reguláris vagy irreguláris erők betörésétől, ha az eredmény számukra kedvezőtlen lesz.
Az osztrák halasztási kísérlet az utolsó órában december 13-án Ausztria a Nagykövetek Tanácsához fordult, kérve, hogy a népszavazást halasszák el december 18-ra. A Tanács elvileg nem ellenezte, ám a döntést a Tábornoki Bizottságra bízta.

A bizottság így döntött. Minden előkészület készen áll, nincs ok halasztásra, a voksolás marad december 14–16.

Az osztrák megbízottak erre visszarendelést kaptak – abban bízva, hogy így meghiúsul a szavazás. Ferrario tábornok azonban kitartott:

„Biztos csatavesztés, ha az ember a vereségtől való félelmében visszavonul.”

A szavazás lebonyolítása és eredményei
A voksolás a tervezett időpontban, 1921. december 14–16. között rendben lezajlott.

Összesített eredmények
Jogosultak: 26 879 fő
Részvétel: 24 063 fő (89,52%)
Érvényes szavazatok: 23 561

Magyarország mellett: 15 334 fő (65,08%)
Ausztria mellett: 8 227 fő (34,92%)

Sopron városa
Részvétel: 89,2%
Magyarországra szavazott: 72,7%

Ez döntötte el a végeredményt, mert a környező 8 település lakói többségükben Ausztriára voksoltak.

A Hűség Városa és a határ véglegesítése
A történelmi tett elismeréseként az Országgyűlés 1922-ben Sopronnak adományozta a „Civitas Fidelissima” – A Leghűségesebb Város címet. Ekkor született meg a város jelképévé váló Hűségkapu a Tűztorony alatt.

A népszavazással párhuzamosan a Nemzetek Szövetsége felülvizsgálta a határvonalat, amelynek eredményeként több település Magyarországon maradt (pl. Narda, Felsőcsatár, Vaskeresztes), míg mások Ausztriához kerültek. A végleges közigazgatási rendezés 1923 tavaszára fejeződött be.

Történelmi értékelés
Magyar szemmel: A soproni népszavazás a trianoni trauma közepette ritka és lélekemelő siker volt. A város lakói szabad döntéssel őrizték meg magyar identitásukat.
Osztrák szemmel: A történet máig vitatott; sok osztrák történész manipulációt feltételez, bár ezt a korabeli olasz ellenőrzésű bizottság nem erősítette meg.

Örökség
A soproni népszavazás ma Közép-Európa egyik legpozitívabb példája arra, hogy egy területi vita nem fegyverrel, hanem demokratikus eszközökkel rendezhető. Sopron méltán viseli a „Hűség Városa” címet, és máig őrzi azt a szellemiséget, amely 1921 decemberében Európa térképére is hatást gyakorolt.