A Felszabadulás tér korábbi nevei: 1700-tól Getraydt Marktplatz (Búzapiac tér), 1730-tól Weisse Rosen Platz (Fehér Rózsa tér) vagy Sebastienplatz (Sebestyén tér), 1788-tól Schlangenplatz, 1874-től Kígyó tér, 1921-től Apponyi tér, (a második világháború után, az elvtársaknak nem tetszett Apponyi neve,) így 1953-tól Felszabadulás tér. A pesti népnyelv a szocializmusban „Felszab térnek” nevezte, ami a rendszerváltás után lassan kikopott a mindennapi használatból.

1978, Felszabadulás tér – vagy ahogy ma ismerjük: Ferenciek tere. Aki ma arra jár, már csak nehezen tudja elképzelni, hogy itt valaha egy forgalmas közúti aluljáró húzódott. Pedig nem is olyan régen még a budapesti közlekedés egyik fontos föld alatti útvonala volt – mára azonban ez is történelem.

A Hídépítő Vállalat szakemberei 1974. november 10. és 1976 szeptembere között építették meg a sajátos, ipszilon alakú alagutat. Ünnepélyes átadásra nem került sor: egyszerűen elindult a forgalom a föld alatt, mintha mindig is ott lett volna. És ahogy a megnyitás, úgy a lezárás is csendben zajlott: 2014 elején minden különösebb ceremónia nélkül szűnt meg a közlekedés az aluljáróban.

Az 420 méter hosszú alagút a Kálvin tér felől biztosított gyors összeköttetést a Ferenciek tere alatt, lehetővé téve, hogy a járművek megállás nélkül jussanak el az Erzsébet hídra vagy a Petőfi Sándor utcába.

Ma már csak emlék, akárcsak annyi eltűnt budapesti közlekedési megoldás. Érdekesség, hogy míg a világ számos nagyvárosában éppen az a cél, hogy a forgalmat a felszín alá tereljék, nálunk ennek épp az ellenkezője történik: egy újabb föld alatti útvonal tűnt el a budapesti térképről.