Zágráb vármegye (horvátul: Zagrebačka županija, németül: Komitat Agram) a történelmi Magyar Királyság déli részén elhelyezkedő közigazgatási egység volt. Területe a történelmi Horvátország magvidékéhez tartozott, központja Zágráb városa volt. A vármegye területe napjainkban a független Horvát Köztársaság része.

Földrajzi viszonyok

Zágráb vármegye területe földrajzilag változatos képet mutatott. A térség nagyobb része dombsági jellegű volt, különösen az északnyugati és nyugati területeken, míg az északkeleti és keleti vidékeken síkabb, alföldi tájak is megjelentek. A természetföldrajzi adottságokat meghatározta a Száva folyó, amely a vármegye legfontosabb vízfolyása volt.
A Száva nemcsak vízrajzi tengelyként funkcionált, hanem évszázadokon át jelentős közlekedési, kereskedelmi és gazdasági szerepet is betöltött, összekapcsolva a Pannon-medencét a Balkán térségével.

Határai:
Északon: Varasd vármegye és Stájerország
Keleten: Belovár–Kőrös és Pozsega vármegyék
Délen: Bosznia
Nyugaton: Bosznia, Modrus–Fiume vármegye és Stájerország
Fekvése stratégiai jelentőségű volt: a Kárpát-medence és a Balkán, valamint az Adria felé vezető kereskedelmi és hadi útvonalak egyik fontos csomópontját alkotta.

Története

Zágráb vármegye területe a 12. század elején került a Magyar Királyság fennhatósága alá, a magyar–horvát perszonálunió létrejöttével. Ettől kezdve Horvátország a Szent Korona országainak részét képezte, sajátos jogi és közigazgatási autonómiával.

A középkor folyamán Zágráb a horvát területek politikai, egyházi és közigazgatási központjává vált: itt működött a püspökség, a bán székhelye, valamint a horvát rendi élet meghatározó intézményei. A vármegye fontos szerepet játszott a királyi hatalom érvényesítésében és a horvát nemesség politikai életében.

A mohácsi csatavesztést (1526) követően Zágráb vármegye a Habsburg-uralom alá került, és hosszú időn keresztül a törökellenes védelmi rendszer hátországának számított. Bár közvetlen török megszállás alá nem került, a háborús viszonyok és a katonai terhek jelentősen befolyásolták gazdasági és társadalmi fejlődését.

Az Osztrák–Magyar Monarchia időszakában (1867–1918) Zágráb vármegye a Horvát–Szlavónországok közigazgatási rendszerének egyik meghatározó egysége maradt.

1918-ban, a Monarchia felbomlása után a vármegye a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság része lett.
A második világháború idején a terület a Független Horvát Államhoz tartozott, majd 1945 után Jugoszlávia részeként működött tovább.
1991 óta Zágráb vármegye területe a független Horvátország közigazgatási rendszerébe illeszkedik.

Lakosság

Zágráb vármegye népessége 1910-ben 594 052 fő volt. A lakosság etnikai összetétele jól tükrözte Horvátország történelmi soknemzetiségű jellegét:
Horvát: 445 870 fő (75,05%); Szerb: 122 558 fő (20,63%); Magyar: 6 068 fő (1,02%); Német: 6 016 fő (1,01%)

A horvát és szerb lakosság együttélése, valamint a kisebb magyar és német közösségek jelenléte hosszú távon meghatározta a térség társadalmi, felekezeti és politikai viszonyait. A vallási kép is ennek megfelelően alakult, a római katolikus és ortodox felekezetek dominanciájával.

Közigazgatás

Zágráb vármegye tizenöt járásra tagolódott. Közigazgatási központja Zágráb volt, amely törvényhatósági jogú városként különleges közigazgatási státuszt élvezett, és nem tartozott közvetlenül egyik járáshoz sem.

A vármegye járásai:
Dugo Seloi járás – Dugo Selo
Dvori járás – Dvor
Glinai járás – Glina
Jaskai járás – Jaska
Károlyvárosi járás – Károlyváros (rendezett tanácsú város)
Kosztajnicai járás – Kosztajnica
Nagygoricai járás – Nagygorica
Petrinjai járás – Petrinja (rendezett tanácsú város)
Pisarovinai járás – Pisarovina
Samobori járás – Samobor
Stubicai járás – Donja Stubica
Szentivánzelinai járás – Szentivánzelina
Sziszeki járás – Sziszek (rendezett tanácsú város)
Topuszkai járás – Topuszka
Zágrábi járás – Zágráb (törvényhatósági jogú város)